Ezt is fotósunk, Péter készítette, köszönjük!

Elkészültek a képek, szeretettel ajánljuk őket!

Fotózás a Vasúttörténeti Parkban

152 kép

A templomban

82 kép

Fogadás a templom udvarán

52 kép

Vacsora és táncos mulatság

200 kép

Szerkesztett képek

81 kép

A képekért köszönet Ágiéknak és Aradi Péternek.

Az alábbi videó Emese és András esküvőjére készült, Emese istvános osztálytársainak ajándékaként. Fogadjátok szerettel!

The live broadcast will start around 3pm Central European Time.

- You should use the player below to view and listen to the video and audio stream
- The church radio will be online too, audio quality might be better there! To open the church radio broadcast, click here, or go to our website: http://www.ubre.hu

- You can follow the program and the speeches in english by clicking here

– –

Az élő közvetítés délután 3 órakor körül indul

- A lenti lejátszóban követhető lesz a kép és a hang is
- A templomi online követítés is elérhető lesz, a hangminőség valószínűleg jobb lesz azon keresztül, ez elérhető ide kattintva, vagy a gyülekezet honlapján: http://www.ubre.hu

- A liturgia angol nyelven követhető ide kattintva

Video streaming by Ustream

A polgári esküvő nagyon helyes volt, gyorsan végeztünk, az anyakönyvvezető kedves volt. Én elég fáradt vagyok, de nagyon várom a holnapi napot. Az esküvő száraz, hűvös helyen tartandó, imádkozzunk ezért.

Holnap 3!
Élő közvetítés is lesz!

READ MORE

Mi már nagyon várjuk a holnapot. Tegnap volt a lánybúcsá és a legénybúcsú is, mindkettő nagyon jól sikerült. Én köszönöm a srácoknak, hogy megszervezték és eljöttek, a sok őrültséget és hajnali eszmefuttatásokat.

Ma délután lesz a polgári esküvőnk, ami azért szintén nagy dolog. Délután még virágpiac, aztán már csak az utolsó simítások. Picit úgy érzem magam, mint amikor elutazok egy hétre valahova, és már rég bepakoltam, de még órákat tudok agyalni azon, hogy mit hagyok otthon.
Az élő közvetítést nem felejtettem el, aki nem tud jönni, nézzen minket itt az oldalon!

Bár a centit nem vágjuk, minden reggel úgy ébredünk, hogy még egy nappal közelebb kerültünk A naphoz. Szeretem várni, általában tudom értékelni a várakozás örömét. Múlt héten Balatonon nyaraltunk családdal, és amikor András péntek este megérkezett, hozott magával feladatokat is, így a parton is tudtunk tevékenykedni. Kellemes és hasznos örömteli találkozása volt ez: összeállítottuk az ülésrendet és közben még napozhattunk is egy kicsit. Izgalmas, nehéz és vicces feladat volt ide-oda pakolgatni a barátokat, barátnőket, családtagokat jelző kis cetliket. Annyira jó volt elképzelni, hogy augusztus 14-én a cetlik helyén Ti fogtok ülni, táncolni, beszélgetni, hogy ilyen sokan ott lesztek velünk. Remélem mindenki jó helyre került (nincsenek rossz helyek ezen a vacsorán, úgyhogy biztos! :), és lehet, hogy lesznek nagy rácsodálkozások, hogy ‘áhááá, hát biztos azért ültettek minket egy asztalhoz’.

Ezen a héten minden napra jutott egy közös vacsora, vagy megbeszélés, vagy mindkettő.

Hétfőn érkezett Pilisvörösvárra András két holland barátja, Janieske és Bastiaan,akik három hétig Magyarországon nyaralnak az esküvőnk előtt. Velük töltöttük az estét, főztünk nekik meglepivacsorát. Kedden Gabi és David hívott meg minket vacsorázni, mert sajnos nem tudnak eljönni az esküvőnkre, de szerettek volna együtt örülni, ünnepelni velünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Tegnap pedig – miután a virágkötő lánnyal megbeszéltük a részleteket – Emi és Péter várt minket vacsorára Újpestre, egy utolsó ‘jegyesoktatásra’. Ez amolyan rendhagyó alkalomra sikeredett, jó volt a nagy rohanásban megállni, beszélgetni, megerősödni és megnyugodni abban újra, ki és mi lesz a legfontosabb azon a bizonyos napon is.

Már a lakás is tisztán vár ránk, miután ma Anyuval és Esztivel kitakarítottunk. Köszönöm Nektek a segítséget.

Ezek történtek velünk mostanában. Igyekszünk naponta írni, már nem sokáig tehetjük… :))

Ne haragudjatok, hogy hanyagoljuk a blogot, de minden napra jut valami feladat. Ráadásul 2010 egyik nagy projektje is soron volt még a nyár közepén: ifitábor néhány amerikai és nagyon sok magyar fiatalllal. A kölkedi táborban 52-en voltunk összesen. Reggelente Steve Gregg áhítatát hallgattunk, majd 7 kiscsoportban beszélgettünk a témáról: Róma 12-13 – a keresztyén élet feladatai, felelősségei, Istentől kapott ajándékok. Egyenként már annyi mindient megtanultunk, de most közösségként is tanított az Isten: ha jobban szeretjük egymást, és többet teszünk a másikért, akkor igazán nagyot léphetünk közösségként is. Jó volt megtapasztalni, hogy a világ másik felén is hasonló problémák és örömök vannak, és igazi barátként támogathatjuk egymást a nehézségekben. Délután angolórák, játékok, kirándulások voltak, este pedig éneklés és bizonyságtétel. Néhány hirtelen támadt gond ellenére nagyon áldott hét volt ez. És párként is vizsgázhattunk: én táborvezetőként tettem a dolgomat, és Emese rengeteget segített, támasz volt, mellettem állt mindenben. Köszönöm.

Múlt hétvégén Bogi és Gábor esküvőjén voltunk. Sok esküvőn jártam már, de így néhány héttel a sajátunk előtt picit más élmény. Kipróbáltuk a cipőinket, táncra is kiválóan alkalmasak. ;) Köszönjük az estét!

Már csak két hét van hátra, és még akad sok-sok tennivaló. Beszéltem párokkal, akik már hónapokra (fél évre) előre elkészültek mindennel. Azt hiszem én akkor sem tettem volna így, ha nincs záróvizsga és táborszervezés még az esküvő előtt. A maradék két hétre még egy hosszabb lista van előttünk, de olyan jó, hogy sok segítségünk is van, és az Isten tényleg egységet teremt közöttünk. Sok a munka, de jól van ez így.

Hamarosan megírjuk az esküvő menetrendjét, hogy mindenki tudhassa mikor hova kell menni. De előbb még meg kell látogatnom a menyasszonyom a Balatonon. Jó hétvégét!

Keresztapának lenni csodás dolog. Egyedül tartani egy csepp gyermeket a keresztvíz alá hatalmas dolog. Imádkozni érte, és ültetni a magokat a lelkében hatalmas felelősség. Ez a kapcsolat is csak érik, és egyszer csak ott ültök a teraszon és nagyokat meséltek egymásnak. Zsófi 4 éves már, Keresztapának szólít, és nagyon lelkesen készül az esküvőre. Hamarosan keresztanyja is lesz. :)

Ez a történet nagyon régen kezdődött. Nagyapám református lelkész volt, és a lelkészeknek sem volt könnyű a háború után Pesten lenni. Aki nem felelt meg az új rendszer követelményeinek, nem volt maradása a fővárosban. Szatmári lelkésztársak egy megüresedett parókiát javasoltak a szomszédos falujukban. Papit örömmel fogadta gyülekezet, megválasztották Nábrád lelkészének. Nagyszüleim számára nagy áldás volt ez, hogy a kisgyermekekkel volt hova menniük. A két szomszéddal, az Adorján és Bölcskei családdal nagyon jóban voltak. Sokat jártak össze, életreszóló barátságok, keresztkomaságok  születtek. 56-ban aztán újább nehezek jöttek, Papit koholt vádak alapján börtönbe csukták, 18 hónapig volt távol. A lelkésztársak vasárnapról-vasárnapra helyetettesítették Papit, és falubeli családok segítettek gondoskodni a gyerekekről. A Szarka családdal kötött barátság is innen ered.

Ezeket a barátságokat és komaságokat szüleim is tovább ápolták, így lettek keresztszüleim Mátészalkáról és innen ismerhetem Tamást is. A harmicpár évvel később született Szarka unoka egyik legkedvesebb gimnáziumi osztálytársa pedig Emese lett.

***

A múlt hétvégét Mátészalkán töltöttük keresztszüleimnél, és igyekeztük a környéken sok régi ismerőst meglátogatni. Sok beszélgetés van mögöttünk, és igazán tartalmas hétvége volt. Olyan jó volt, hogy Emese is jól érezte magát, és mindenhol nagyon örültek nekünk. Keresztapáéknál mindig kikapcsolódás egy hétvége, sokat beszélgettünk, nagyon sokat nevettünk. Meséltem nekik, hogy azért nem megyünk kis faluba nászútra, mert jó eséllyel minden háziasszony a kelleténél többet szurkolna az ifjú párnak. Erre Keresztanya elmesélte, hogy ők nem is akartak nászútra menni, mert úgy gondolták, jó a kis lakásuk, ahol kettesben lehetnek. De amikor levitte a szemetet, és minden függöny egyszerre mozdult, akkor gyorsan összepakoltak és elindultak a vasútállomásra. A találomra választott célállomás végül Eger lett. De Bereczkyéket jól ismerték a gyarmatiak, minden lépésükről tudtak: egyszer a telefonközpontos annyit mondott a pesti hívónak: “Bereczkyéket nem tudom adni, épp moziban mentek…”

Köszönjük a hétvégét, szívesen megyünk máskor is!